Míg a dal véget nem ér

Míg a vérem erre hajt

írom hozzád én a dalt.

Szól a hangszerem, mely életben tart.

Hiány, vágy, és változás

lelkem, dúló lázadás.

Égre írom majd, mit elhallgat más!

Játszd újra hát!

A dühödet, a haragodat add ki a dalban!

Játszd újra hát!

Akarom a lelked minden hangban!

Légy velem a húr

hadd feszítsük végre túl!

Bújj ki minden alól

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

Gyenge voltam, s meztelen

mikor nem volt hangszerem.

Éltem én is pont úgy, mint aki nem.

De nyúzni kezdtem a húrokat

s megtaláltam a hangomat,

az se számít már, ha azt mondják: vad!

Játszd újra hát!

A dühödet, a haragodat add ki a dalban!

Játszd újra hát!

Akarom a lelked minden hangban!

Légy velem a húr

hadd feszítsük végre túl!

Bújj ki minden alól

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

Légy velem a húr

Légy velem a szó

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

Légy velem a húr

hadd feszítsük végre túl!

Bújj ki minden alól

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér