A fekete nap gyermekei
Sokszor könnyes arccal kigyúnyolt, büszke daccal
Menetelsz,míg csak bírsz.
De tuttad jól, hogy eljön ki fentről néz egy felhő
S veled lesz mikor sírsz.
Úgy érzed, nem bírod már! Szólíts és újra földre száll,
s így szól majd hozzád:
Hívtál( fekete nap) Vártál ( gyermeke vagy!)
Széllel szemben állva, megvártásra várva
sírtál ( fekete nap) vártál (gyermeke vagy)
s én könnyedet letörlöm a romok közt a földön!
Nem látták még benned hogy másról szól a lelked,
mert szabadabb és többet érsz.
Kilógsz már rég a sorból, hisz mást kaptál a sorstól,
De szíved rab míg köztünk élsz. |